My mum and i call him morise. (His real name is moritz). he made us delicious tea and coffee in his artstudio. we talked, painted and i drew alot at his place. he turned into family. when i heard that he passed away, i couldnt pick up a paintingbrush, acrylics or watercolours because it reminded me so much of him. now, for this drawing i started to experiment with watercolours again and added it in the drawing. honestly, i cried during the process of painting but i am proud that i dared to use it. i enjoyed to experiment.
thank you so much for reading, wish you a wonderful day !
Életünket most erdőrengetegnek képzelem, amelyben mindenki képességének megfelelő tudással, erkölccsel, tapasztalatokban edzett bölcsességgel élezett fejszéjével vág magának utat, esetleg ösvényt az értelme határáig húzódó világában. A sűrűség bódító leheletében szuszog a figyelmeztetés: ne vágj ki minden fát! Az ember néha mégis, mint megveszekedett fejsze, ide-oda csapkod, pánikol, mert nem találja a megfejthetetlenül göcsörtös mindennapokból a megnyugváshoz vezető, az örömmel járható aszfaltot.
/Tar Károly/
Festette: Ildikó Tuloková https://www.facebook.com/108474391287888/posts/116242793844381/?d=n
A szem a lélek tükre, és visszatükröz mindent, ami rejtve van. De a belülről fakadó ragyogáson kívül más szerepe is van a szemnek: kifelé is tükörként működik. Azt is visszatükrözi, aki belenéz.
Paulo Coelho
Festette: Ildikó Tuloková
This little acrylic was inspired by the autumn morning skies over Penrhos. My partner and I lived with her parents for a time while we renovated our first house. I used to hang out the 3rd floor window in the mornings to take reference shots of the skies.
